Határtalanul 2019.

  • Publikálva: 5 August 2019
  • Írta: nemja

HATÁRTALANUL!

           Május első hetében a Kandó Téri Általános Iskola tanulói immár hetedik alkalommal vesznek részt erdélyi kiránduláson a Határtalanul! program keretében. Felmerülhet a kérdés, vajon miért mindig Erdély, hiszen a pályázaton belül lehetőség nyílik más célterületek tervezésére is. Nos, a válasz igen egyszerű: minden helynek megvan a maga szépsége és különlegessége, a maga természeti- és kulturális kincsei, de szeretnénk megismertetni a tanulóinkat valami különlegessel és egyedülállóval, amit mi itt Székelyföldön tapasztaltunk meg igazán, s ez nem más, mint a székely emberek vendégszeretete, hazaszeretete, hite, s a máig élő hagyományaik.

                Idén 40 gyerekkel indultunk útnak, s bár már napok óta esős idő volt kinn és az előrejelzések sem voltak bíztatóak (odafelé is végig esőben utaztunk), az égiek megkönyörültek rajtunk és négy csodás, napsütéses napot tölthettünk e csodálatos világ felfedezésével. Talán tényleg idős helyi idegenvezetőnknek köszönhettük a jó időt, aki egyenesen Szent Péterrel egyeztetett, mert tőle elválva, hazafelé már ismét ömlött nyakunkba az égi áldás.

                Tanulóink beszámolói szerint a számukra legemlékezetesebb helyek a Szent Anna-tó, ahová még a sejtelmes reggeli ködben érkeztünk, s láthattuk, ahogy a pára fölszáll a vulkáni tó tükréről, s a kisütő nap fényében hogyan tükröződnek az üdezöld tavaszi lombok s a kék égbolt a vízen. A Mohos-tőzegláp varázslatos élővilága a 100 éves törpe fákkal, a Békás-szoros monumentális kőszirtjei, vagy a Gyilkos-tó, a természet hatalmas ereje, mindannyiunkat ámulatba ejtett. Egyeseknek a csernátoni skanzen vagy a műemlékekben megelevenedő múlt (prázsmári erődtemplom, Nyergestető kopjafái, madéfalvi emlékmű stb.) , míg másoknak Kolozsvár nyüzsgő világa nyújtott maradandó élményt.

                Egy este azonban senkiben sem múlt el nyomtalanul: Gyulakután interaktív programmal várt minket a helyi Szivárvány néptáncegyüttes kiscsoportja. Hihetetlen izgatottságot váltott ki a gyerekekből a közös találkozás, a gyönyörű népviseletbe öltözött helyi gyerekek sorfalat állva üdvözöltek a kultúrotthon bejáratánál, a szülők által sütött vendégváró pánkó illata belengte a termeket. Vastaps fogadta a táncosok műsorát, mellyel előző nap különdíjat nyertek a Kárpát-medencei Néptáncversenyen. Miután megtanultunk és közösen elénekeltünk egy helyi népdalt következhetett a táncház. Csodálatos volt látni a sok felszabadult gyerekarcot, a párba vagy kisebb-nagyobb csoportokba rendeződött fiatalokat, kiknek a közös nyelv s a tánc mosolyt csalt az arcára, míg minden felnőttnek könnyet a szemébe! A modern technikának köszönhetően tanítványaink már aznap írogattak egymásnak a gyulakutai tanulókkal a közösségi oldalakon. Hazatérve társaiknak tanítgatták a lépéseket az iskola folyosóin. Bízunk benne, hogy sokan közülük újra találkozhatnak, hiszen az együttes minden évben jár Budapesten.

                Végső célunk persze az, hogy személyes élményeket szerezve a külhoni magyarságról visszavágyjanak közéjük, s olyan felnőtté váljanak, akiknek fontos lesz ezt az élményt megismertetni majd saját gyermekeikkel is.