Elballagtattuk nyolcadikosainkat.
Emlékezetes, szívet melengető esemény volt, méltó a gyermekeinkhez és hozzánk. Búcsúzó beszédemmel és képekkel idézzük fel az örömteli és mégis megható pillanatokat.
Kedves Ballagó Diákok!
Azzal a szóval fordulok Hozzátok, amely szavakkal Ti köszöntetek el tőlünk: Visszajövök én egyszer még, az esőt, ha elfújja a szél, minden ember hazatér! Meghatódottan hallgattuk az éneketeket. Kimondtátok azt, ami leginkább foglalkoztat Benneteket ebben az időszakban: Emlékeznetek kell arra, honnan indultatok, s hol várnak Benneteket szeretettel vissza, bármi történjék is Veletek. Ne ijedjetek meg attól, ha most nem tudtok eligazodni az érzelmeiteken. Ez így van rendjén. Ez a pillanat egyszerre örömteli és szomorú. Kedves ballagó Diákok! „Úgyszólván kétszer születünk meg, egyszer létezni, másodszor élni.” Kimondhatjuk, hogy eddig léteztetek; 2017 óta szépen lassan növekedtetek, tanultatok ennek az iskolának az óvó falai között. Tanultatok,… tanultátok megérteni a körülöttetek lévő világot, és igyekeztetek megismerni benne önmagatokat. Sok mindent kellett megtanulnotok. A tanulási folyamat pedig – tudjuk nagyon jól – munkát jelent. Sikerek és fárasztó, fájdalmas mikrorepedések egyaránt ösztönzik, hiszen tanulás, növekedés közben sérüléseket is szereztetek, de ez így van jól. A fák is a fájdalmas helyeken erősítik a csontvázukat, erősítik a saját állóképességüket. Testileg és szellemileg viharos gyorsasággal fejlődtetek. Elmétek nyitott és szabad. Egyszer csak végére értek a gyerekkori tapasztalataitoknak. Ebben a szakaszban döntő, hogy képesek vagytok-e új utakat, új tapasztalási lehetőséget találni, valamint megnyitni és végigjárni azokat. Készen álltok-e arra, hogy másodszor is megszülessetek, hogy élni kezdjetek? Megvan-e bennetek az útnak indulás bátorsága? De csak semmi sietség, még ne akarjatok egyből felnőtté válni! Ahogy évszázadok alatt vastagodnia kell a fa törzsének, úgy kell nektek is megfontoltan felépíteni önmagatokat. Éljétek meg a pillanatokat! Ne engedjétek meg magatoknak, hogy feladjátok azt, amibe belefogtok. Ha elvállaltok egy feladatot, csinálni is kell. Ez az a felelősség, ami a felnőttkorba lépő embert terheli. Azért is oly nehéz felnőtté válni, mert ezt az élethosszig tartó „harangot” kell magunkra kötni a felnőttkor küszöbén, és aztán húzni, húzni… Ha elbizonytalanodtok, idézzétek fel, amit a családban és az iskolában tanultatok. Az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy az elődök tapasztalatait sutba dobva próbáljunk meg boldogulni. Kedves ballagó Diákok! Köszönjük, hogy velünk voltatok, hogy 8 éven át oly sok órát töltöttünk el együtt jóban rosszban! Kedves Szülők! Köszönjük a bizalmukat, hogy ránk bízták legféltettebb kincsüket, a gyermeküket. A szülői ház, az iskola és a gyermekek hármasa jól működött ebben a nyolc évben. Gyermekeik útra kelnek. Mindannyian tudjuk, hogy az elválást nemcsak a gyermek, megszenvedi a szülő is, akinek ezért szintén szüksége lehet ezekben a pillanatokban a kapaszkodókra, a megerősítő gondolatokra. KAHLIL GIBRAN: A PRÓFÉTA című írásában az egyik édesanya azt kéri a Kiválasztottól, beszéljen nekik a Gyermekekről. „És ő így szólt: Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.”
Kedves Szülők, bízzanak gyermekeikben, akik járnak majd kitaposott ösvényen, kanyargós, nehéz terepen, napfényes tisztáson. Ha úgy is érzik majd, hogy egy-egy rövid időszakra mintha elveszítették volna Őket, higgyenek abban, hogy visszatalálnak, mert tudják: az otthon az, amelynek melege mindig biztonságot nyújt a számukra.
Kedves végzős Diákok, büszkék vagyunk Rátok, vigyázzatok magatokra, szálljatok magasan!
A képek és videók forrása: Fellegi Annamária ANNAMÁNIA oldala, amelyen megtekinthetők búcsúzó nyolcadikosaink keringői: https://www.facebook.com/groups/271265958854566/permalink/709641595016998/
Köszönjük a munkádat Annamária! A táncoktatással hozzájárultál diákjaink neveléséhez. Megmutattad nekik: a tánc nem csupán harmónia, mozgás, hanem életszemlélet, etikett. Diákjainkból néhány hónap alatt elegáns tartású, önbizalmat sugárzó fiatal vált.
Üdvözlettel:
Kiss Éva Mária